Viszlát kettő-ezer-tizen-hat

Azt hiszem ideje elengedni ezt az évet is. És minden halott, újra nem éleszthető és újra nem élesztendő lehetőségét, veszteségét. Számos lehetőség kifejezetten kérte, hogy mostmár hagyják békében elmenni, cserébe felajánlják a szerveiket amelyekkel számos más lehetőség kaphat újabb esélyt és további lehetőségeket. Hála égnek akadtak olyan potenciálok is amelyek sikeresen családot alapítottak és köszönik szépen jól vannak mind, és rendszeresen küldenek képeket. Akárcsak a "szexuális életünk, egy képeslapot küld nekünk". Más sanszok fájdalomban vergődtek, míg végül halálos kínok közt ki nem szenvedtek..
És vannak remények amelyeket már csak gépek tartanak életben és rendszeresen látogatva, körbeülve őket, várjuk, hogy felébredjenek és élni kezdjenek. Addig is mesélünk nekik és örizve fogjuk a kezüket. Talán majd jövőre... Viszlát 2016...

Korszellem te kurv@!

Te vagy a Burger King-ből a King, a terméken a marketing. Virágban az illat, a szín, s minden mi az életben rózsaszín. A csili vili felszín, az illatos porzó, minden mi felületes de vonzó. Könyvelésben nyereség, az extra profit, s a pláza szőke ki vagyon szerint keresi az igazit. Zuhanó gépen a csalfa remény, nyerőautomatában a bent ragadt főnyeremény. Reklámban az ígéret, főosztályvezetőtől a karácsonyi dicséret. A humorista aki csak megjátssza hogy komoly, az indián kinek arcára dollárért kerül mosoly. Te vagy az ki pusztán érdekből bókol miattad van oly zsúfoltan a pokol. Alig használt, olcsó, kínai műbőr, Samsonite táska, Rogan Antal letagadott helikopteres utazása. Te vagy Trump, te vagy Putyin, a Brexit, a terror, a széthulló ráció, az egyre erősödő széljobbos nemzeti náció. Itt élsz köztünk, korszellem, mi élünk benned, te írod a globális menet trend-et. Te vezérelsz minket, vagy mi téged? Folyton a másikunkra toljuk a felelősséget...

Don Totqua László Quijote az urbánus lovag ki magatehetetlenül páncéljában ragadt

A Mitsemsejtés Egyetemének mai epizódjában a társadalmi berendezkedések ellen lázadók társadalmi kiszolgáltatottságát vizsgáljuk meg.

Az első felvonásban történte egyszer vala, hogy az urbánus lovag szokás szerint ellátta egy szélturbina baját. Majd őt látta el a mentőszolgálat...

A kommunikációs helyzet egy verseny, vásár

Don Totkqua Lászlóu Quijote az urbánus lovag ki a szélturbinákat torolva járta az utat

Az atomerőműn innen s a napelemes réten túl hol a GPS vezérlésű klimatizált traktor túr, éldegélt egy bús arcú úr, egy tipikus városi, a metropolitán lovag ki szőrén ülte meg a villamos kapaszkodó rudat. 

Történetünk főszereplője ő, a modern kori, urbánus lovag ki életében nem látott még se kardot se lovat. A lovat az öszvérrel még a wikipédián is keverte ezért tévedésből meg neten a szamarat rendelte.

Ebay-en vagy Amazon-on homályba vész, felejté a fáma de nem is fontos ezen expedíciós információ már(ra). Hozta futár vagy posta lényeg, hogy új szerzeményének unboxing videójával a Facebook falát telefosta.

S hogy mi a lovagi szellem, igazság s a virtus, hősünk, képregényből leste, MMO videó-játékokban lovag karaktert irányítva telt minden este. Történt hát, hogy a városokat s a világot a nyakába vette, s súlyos páncélja alatt lépésenként nyögött a teste.

 
S mivel az igazi ellenség arctalan és mindenki elől rejtve, jelenlétét érezve, a szimbólumait lándzsájával verte. Plázákban lézerleolvasókkal kardozott, és vadul kardoskodott a mindent elfogyasztói társadalom ellen. A vonalkódok rácsait rángatva, szikrázva darabokra szedte s a jólét látszólagos szabadsága ellen szavát és kardját is felemelte.

Üté s vágá szélmalomparkok vége nincs hadát, az elnyomást, manipulációt, szennyezést, bankrendszert, háborút s üldözé az éhezést. Halállal fenyegeté az éhhalált míg mások giga burgereken rezegtettek tokát. A bajban hívd hát a Don Totkqua Lászlóu Quijotet - kiáltá a lovag, s maga után porfelhőt hagyva folytatá az utat.

Hősünk épp halállal fenyegeti a halált

Támadta a meglévő világban a gonoszt, elnyomást, s az igazságtalanságot lehetővé tevő rendet, kardélre hányta az összes multinacionális trendet. Pajzsával suhintotta a gyűlöletpolitikát, s a zsigeri félelmekre építő xenofóbiát.

Lézer harcolt a termékszkennelők sugarai általa képviselt fogyasztói szemlélet mottója ellen:

A Pénz az Isten, a minden, az ok, a Himnusz, a létcél és a végcél a legfőbb életaddikció. Imádkozzunk hát érette, életünket konvertáljuk pénznemre. A lét ezért hívott minket életre, hogy pénzünket tömjük pláza kassza gépekbe. Amen.

 “Ááá nem”, mondta az irritált metropolisz lovag, és kardjával széthasította a bevásárlószatyrokat.

Nocsak egy termékszkennelő és már ránotta is a kardját elő

Magából s a fogyasztói társadalomból kikelve szélmalmok lapátjait ütötte verte.

Logót alkotott az elnyomók ellen. De persze ez sem ment rendben.

A legnagyobb ellensége ellen nem volt fegyvere, hosszan nem sejtette de lassan megneszelte, az igazi ellent ami ott élt körülötte, ő élt benne. Legyőzhetetlen az örökség, az újrahasznosított ideológia, mely évek százaival húz vissza mindent a sötét kátyúba.

 

A napi teendő listáján tulnőtt rajta a feladat, az összes harcra sem energiája sem ideje nem maradt. A négyszögletű sötét szélmalomerdő kellős közepen ragadt a zavaros szellemű lovag hová nem jut be se posta, se kép, se fény se emberi hang. Hű fegyverhordozója a bú, a magány, s a bánat kik Sancho Panzaként hordozzák a teljes fegyvertárat.

Harca reménytelen bár de dicső, igazi sziszifuszi kincs ő. Drámájának élete az ára, napról napra küzdé szélmalmok gondolatával is hálva.

Beletörik-e vagy sem a bicskája, erről holnap mesél majd a fáma. Feladja, menekül vagy elfogadja? Ezt jelenleg még senki meg nem mondhatja.

"I believe in the freedom of the open road"

Igy kerekedett történetünk kinek szereplője Don Totkqua Lászlóu Quijote
Ha ugyan az igazságért folytatott ádáz harcban mostanra meg nem hót-e.