Summer Wine

Úgy lennék mosoly e lány arcán, elfutó giccses vöröses fény az ajkán vagy kósza hangulat a tenger partján melyben délután barangol...
 

Quimby @ Nagyvárad 2013

A színház épülete csak lokál szimbolika a koncert helyszíne a Léderer-malom! :)

A Quimby & a CybeRecycler bemutatja: a plakátot! :D

Here we are...

Hem // Tourniquet // Official Video from Jordan Bruner on Vimeo.

Lélek terminál

Nagyításhoz CTRL + klatty a képre

  Mert a lelkek is Linux alatt futnak ;)

Zenei aláfestés

Lélekgyarmatosítás

Érzések fészkelnek lelkemben, vágyak hálnak bennem. Már nem értem magam s érzéseim, meghaladnak engem. Elfogyott hatalmam fölöttük, uralnak csendben. Lelkem érintetlen lankáin kóbor hangulatok sátoroznak s vernek tanyát. Alapítanak kolóniát, s forgalmas várost. Hazát.

Idegen érzelmek hódítják a lelkem, akaratom elvész, fogságba estem. Énem rezervátumba kényszerül. Régi formámban lassan elhalok. Már nem tudom kivagyok. Affektusok kereszttüzében beolvadok.

Új világ táptalaja lényem, forgalmas utcáin kanyarog a vérem. Uj tájak, folyók mentén új otthonok, s a hegycsúcson a napfényben már zászló lobog. Épül a híd köztem s vágyaim idegen tájai között s mégtovább. A végtelen felé.  

Meghalok? Átalakulok!

Szárnyra kélek s átadom magam a szélnek. Oszlik a köd, olvad a jég. Boldogság tüzében égek. Már nem félek. Kitárt karral szaladok a rétnek s kereslek téged. Szabad vagyok!

mountains by ~createsima on deviantART

Harold & Maude

Sing Out by ~vogonpoetry on deviantART

Egy számomra mélységesen kedves filmélményemet kell megosztanom veletek. Belső késztetésből. A Harold & Maude-ot. Különös egybeesése a sorsnak, hogy, pont akkor került képernyőmre e film amint befejeztem Goethe Faust-ját. Eddigi élettörténetemben egyre élesebben konturizálódik az élet s halál viszonyának abszurd mivolta, az életmag reménytelen s már már abszurd harca a táptalaj nélküli "életszáraz" végtelen világegyetem ellen. Egy bizonyos szemszögből szemlélve egyre jobban félek a haláltól a végtelen tudattalan léttől. S mint ilyen fokozódva érzem a felelősségem saját életem felett. Mindíg is féltem, hogy egy napon rádöbbenek rosszul éltem, ahogy Goethe Faustja is élete alkonyán ébred rá: még nem látta az élet, a természet igazi fényeit és soha nem élt úgy igazán. Bennem is zúgva vízhangzik a kérdés mi van ha rosszul élek és talán egy napon egy merőben új életszemléletből rádöbbenek, elvesztegettem életem és rosszul használtam fel perceit, rosszul viszonyultam mindenkihez és mindenhez. Ahogy a (társadalmi) bárány-normákból kilógó kedves küllönc Maude fed fel egy merőben új életszemléletet Harold számára. Az ífjú Harold halálosan éhezik a szeretetre és szószerint haláli módszerekkel küzd azért, hogy akár egy csepp érzelmet is kicsikarjon anyjából. A legvégletesebb módszerrel "operál": számos szinlelt öngyilkossággal és öncsonkitással vagyis a halál arácainak kegyetlen felvillantásával próbálja anyjából kicsikarni az áhított érzést, a valódi megértést, törődést. Az életet vagyis a minden lehetőség lehetővé tevőjét állítja kontrasztba a minden lehetőség teljes ellentétével a halállal. Küzdelme az igazi szeretetért, empátiáért azonban teljesen reménytelen, merev anyja örökre a jómód és a szalonbeszélgetések felszínes értékrendjeinek vak rabja marad. Ekkor toppan be Harold életébe Maude a 79-ik életévének utolsó hetében járó kedves öreg hölgy. Maude egy merőben más perspektívát mutat az életről Haroldnak, hogy azt szeretni is lehet és élvezni. Kettőjük kapcsolata mintapéldája a Maude által sugaltaknak: az élet nem ismer határokat. E szabály alátámasztásaként a sors is igazolja a tézist Harold beleszeret az első emberbe aki valós érzéseket táplál irányába sőt viszontszereti (ha talán nem is pont úgy ahogy ő). Szerelemmel kezdi szeretni a személyt aki felnyitotta szemét és megnyitotta szívét az élet szépségeire. A romantika szálát azonban hamar eltépi a halál rideg keze. Érzésem szerint Harold a cselekmények elején a szeretetért harcol, s a jómód unalmas sablonjai ellen lázad a végkifejletben azonban megváltozik benne valami és már a halál ellen lázad, s az életért tevékenykedik. Mert megízlelhette azt. Maude azonban már nem harcol, elfogadj az életet szőröstül bőröstül, halálostul, hisz tudja: élt és megragadta mindazt amit belőle lehetett. Átadhatta titkát valakinek, aki már többször is meghalt, de mostmár végre valóban él és szeret. És Harold ezt Maudenak köszönheti. Különleges képsorok amikor Maude a szomoruságról, az egyediségről mesél a temetőben s a kamera távolodása által a látószög egyre csak tágul, csak tágul s a végtelen sírboltok ezrei és ezrei villannak fel. Az üzenet azt hiszem érhető.. vagy legalább is értelmezhető. A halál ellen nincs esély de az élet a miénk, az mi magunk vagyunk. Az élet lehetőségeivel élnünk kell amíg lehet. A lehető legjobban. Tekintetünket a jóra a szépre kell szegeznünk. Nincs idő a rosszra, hisz az élet oly rövid, nem mérgezhetjük még mi is. Minden másodperc a miénk, s csak rajtunk áll, hogy leljünk egy jó utat, hogy valóban jól érezzük magunkat. Egyfajta választás, akarat kérdése, amit csak mi hozhatunk meg. Ha életünk szörnyen is alakúlt és látszólag minden eddigi döntésünk hiba volt még mindíg miénk a pillanat, a választás lehetősége a jobbra, egy járhatóbb út felé. Hisz millió az út. Ha egyszer élünk, nem mindegy hogyan. Nem árt eltöprengeni ezen. S változtatni, mert amíg élünk megtehetjük ezt is. Bármikor. S ami mégtöbb amíg élünk megtehetünk bármit. (Ez leírva nem nagy valami, de valódi igazságára döbbenve furcsa érzés kerít hatalmába.) Cat Sevens a lehető legjobb zenei alá-támasztása, -festése a film mondanivalójának. Mintegy megsokszorozza azt. Végtelenül szímpatikus a film egyik kultikus dala a Don't be Shy. Az életszeretet és életigénlés erősítéséről, az értelmetlen félelem, a negatív értelemben vett kibontakozást akadályozó gátlások láncainak leveréséről felemelő. Meginditó, felráz az "élettelen" szunyokálásból, szendergésből. Szintén felejthetetlen pillanat amikor az öreg hölgy elzongorázza Haroldnak Cat Stevens élethimnuszát az If You Want To Sing Out, Sing Out-ot. Zseniális a Harold formálta Bud Cort játéka, amint az érzékenységet a fogékonyságot, a törékenységet alakítja, egy kamasz zsenge lelket ki rácsodálkozik a világ szépségeire. És együtt énekelnek az életről, a percről ami a miénk, amit mi formálunk, s mindíg nyitott a lehetőség a változtatásra, az alkalom a jóra, hogy boldogak lehessünk. Minden rajtunk áll. Légy önmagad és hányj fittyet a társadalmi konvenciókra:) Légy szabad! Az üzenet naívan egyszerű és oly kedves. Meggyőződésem, hogy 1971-ben ez a kedves életszeretetre buzdító üzenet szemléletformáló lehetett, ma azonban a ló túloldalán él az emberiség és az egoizmus magasiskolájába fásult. Az üzenet mint olyan azonban ma is szemléletváltó, csak másként mint ahogy a mai világ értelmezi (többnyire) félre és űzi tévesen. Kérdés, hogy ki veszi észre az örök torzulásmentes életfakasztó vidám üzenetet, ami valóban megváltoztathat sokmindent.

A bejegyzés teljes egészében szubjektív vagyis a saját egyéni személyiségemből, jelenlegi gondolataimból, érzésvilágomból, világnézetemből, az engem foglalkoztató (vélhetőleg általam meg nem oldott) problémákból, félelmekből, meg nem válaszolt kérdésekből, hangulatomból, eddigi tapasztalataimból, élményeimből fakad. Szóval a teljesség igénye nélkül e percben ezt jelenti számomra. A tárgyalt "mű" egészében jóval tágabb és másabb jelentéstartalommal bírhat. És természtesen megközelíthető bármilyen más irányból és szemszögből is. Pont ez benne a szép! :)

Angyalszemszög

The Unseen Sea from Simon Christen on Vimeo.

Gomolygó felhőoceán és a magasság mély tengere. Ahogy szemléli őket néma angyalok szeme. Suhanó lelkeket és fényestesteket. Felhők között, élet felett. Hangtalan angyal szárnyak és süvítő fém erőművek nekifeszülnek a kerozinnal teli ívnek. Aerodinamikus eszközei megannyi vágyakozó szívnek. Együtt hasítják a felhők tengerét s szállnak színes tájak, hidak, fájdalmak, nevető arcok, kudarcok, harcok s nyüzsgő emberek felett.

http://www.simonchristen.com/

Quimby koncert Nagyváradon!

 Quimby

@

Nagyvárad

 
Álmatlan éjszakák és végeláthatatlan évek hosszú hosszú sorát követő Pangó Margitok, mulatós zenészek,  öreg Nagy (ko)Ferok és egyébb lepukkant, harmadrangú++, népszórakoztató bóvli zenekarok után végre valami igazán értékes Nagyváradon!

Időpont: Október 8, szombat 20:00 - 23:00.
Helyszín: Malom, Nagyvárad, Románia

Facebook: esemény.
Jegyár: elővételben 25 lej, helyszínen 30 lej.

Quimby a Dob meg basszusban:


MTV Archívum - Dob + basszus, 2007. október 6.

  & egy későbbi Dob meg basszusban:

MTV Archívum - Dob + basszus, 2010. november 28.

(a linkere klattyolva egy új ablakban nyitja meg a videjókat)

Father and Son

Cat Stevens zenéje balzsam a lélekre, az életre. A boldogság valahogy mindíg csak múló pillanat de Cat Stevensben mintha mindíg ottlakozna. Ottbujkál a mosolyában, ottül a szemében és ott él egész személyében; és csak úgy árad a zenéjéből is. Derűs lelki "alkata", erőteljes életigenlése magávalragadó. Mai napig is keresem az ilyen világszemléletek, személyiségek titkát. Sugárzó életszeretete, optimizmusa reményt és erőt ad a sors kanyargós szerpentinein. Megnyugtat amikor sűrű köd fedi a holnap tájait, napfényes csúcsait és sötét szakadékait. Apai bölcs szavak ezek a nyugtalan ifjú szívekhez melyekben kavarog az élet és a jövő. Amikor talál valamit az ember fia és érzi, mennie kell.. Az álmaiért. Örvénylő érzelmek, torkoszorító félelmek, lángoló kalandvágy zavaros káoszként gomolyog. Megnyugodni, fellélegezni, átgondolni. Semmi sincs veszve. Miénk a jövő. Cat Stevenst hallgatva az élet oly szép, szabad és egyszerű. Bátran vállalni a létet és át/ki/meg-élni, szeretni, élvezni minden pillanatát. Bármilyen megugorhatatlanul lehetetlennek is látszik, boldogságunk kulcsa a saját kezünkben van. Csak merjünk élni.. úgy igazán...

T emiL's playlist

You Raise Me Up

Szavak nélkül

HIMYM

Srácok, biztosan emlékeztek még rá amikor Ted bácsikátok esőtáncot járt a tetőn majd óriásit dörrenve megnyílik az ég és évtizedek óta nem látott vihar zúdul Manhatten szigetére. Esőt "csiholt", hogy Robin nénikétek ne mehessen el sátorozni és ne csaphassanak le rá furcsa (média)arcok. És a bolond pillanatra amikor Ted felkiált Robinnak, hogy jöjjön le az esőbe és végül az egymásratalálásukra. Ritka, értékes pillanat amikor az ember őrülten bolond lehet és bolondulhat valakiért. Különleges helyzet amikor érzed, hogy végre igazán élsz, tied a világ és vele mindenre képes vagy. Adjon a világmindenség esőt mindenkinek, ami összemossa érzelmeit annak az érzelmeivel akit szeret. Egy és minden feledhetetlen pillanat emlékére álljon és hangzodjon itt a Modern Love a Bloc Partytól ala memento, a dal amely életünk legszebb piallanataiban szólalna meg ha az életnek is lenne saját háttérzenéje. Nos srácok addig is amíg megtalálom anyátokat marad a kedvenc szituációs komédiám a HIMYM, én pedig maradok tisztelettel, T emiL :)

& ugyanez a capella Kele Okereke tesótól a Bloc Party-ból: