HangulaTwitterek
-Slim Poetry avagy vékonyka poézis mimézis-
Csak ha látlak - Harmónikusan illeszkedő ambivalenciák
Ha csak látlak összehánylak. Ha csak látlak megkívánlak. Mint hal a horgot mely a serpenyőbe húzza. Mint csiga a recés bakancsot mi halálra zúzza. Mint mély sötét éj, a settenkedő ledér hajnalt mi percek alatt végez vele. Mint mangalica a kést, hogy aztán kifordítva a saját belébe töltsék bele. Abszurd ez kérlek! - mondta a teve ki hosszas szomjazás után végül az oázis vízébe fuladt bele.
Te vagy a Burger King-ből a King, a terméken a marketing. Virágban az illat, a szín, s minden mi az életben rózsaszín. A csili vili felszín, az illatos porzó, minden mi felületes de vonzó. Könyvelésben nyereség, az extra profit, s a pláza szőke ki vagyon szerint keresi az igazit. Zuhanó gépen a csalfa remény, nyerőautomatában a bent ragadt főnyeremény. Reklámban az ígéret, főosztályvezetőtől a karácsonyi dicséret. A humorista aki csak megjátssza hogy komoly, az indián kinek arcára dollárért kerül mosoly. Te vagy az ki pusztán érdekből bókol miattad van oly zsúfoltan a pokol. Alig használt, olcsó, kínai műbőr, Samsonite táska, Rogan Antal letagadott helikopteres utazása. Te vagy Trump, te vagy Putyin, a Brexit, a terror, a széthulló ráció, az egyre erősödő széljobbos nemzeti náció. Itt élsz köztünk, korszellem, mi élünk benned, te írod a globális menet trend-et. Te vezérelsz minket, vagy mi téged? Folyton a másikunkra toljuk a felelősséget...
(http://www.cyberecycler.com/2016/11/korszellem-te-kurv.html)
HangulaTwitter #sok
Egy mosópor vagyok amivel senki nem akar mosni. Magányos WC csésze amibe senki nem akar fosni. Egy meghaladott koncepcióhalom a szemétre vetve, kétnapos zokni 27 Lejért a Penny Marketbe. Egy aranymosó tál hordalékos kavicsokkal telve, kopott kalap alatt elő lázálom soha meg nem valósult terve. Egy csoport rím-emigráns egy Facebook pósztban, ami nem lesz benne a holnapi Washington Post-ban. Hu bocsánat ez a sort jól elszúrtam. Majd újragondolom!
(http://www.cyberecycler.com/2015/09/szabadvers-senkinek.html)
Dal a kádból az életkavalkádról amely a fejemben él - II. rész
Valahogy a Szívembe nőtt egy Penge melynek neve Elme.A szív érez s az elme csak szenvtelen hasít
Penge testén villanó fény világítja a lét szakadékait.
Az elme érti a szív csak némán pislog mert ő az aki érzi
Hogy az elmét is átvérzi, s az, hogy mentse valagát
Hát hasít s a szíven át a helyzetből kivágja magát.
Nos így élnek ők ketten a szív menstruál, az elme vakít
TemiL pedig megint kiírta magából apró cseprő szarságait
(http://www.cyberecycler.com/2014/05/DalAKadbol2.html)
Mind Opening...KLIKK
Ez itt most egy ilyen álom, hogy épp felébredek és a valóságban is megtalálom. Azt a kis mütyürt ami pont illik a zárba, amitől nyílik az elme zárda zárja és végre szabadon szállhatok. S az ébrenlét valóság-rácsai közül örökre eliszkolhatok. Veled.
(http://www.cyberecycler.com/2013/08/elmezardaklikk.html)
Ray of Life - Lifening
Milyen kicsinyke térben hullámzik az emberben az élet. És milyen messziről érkeznek a csillagokból a fények. Milyen töredékes, véges itt minden. Mily parttalan a lét, az univerzum élettelen vákum tengere. S mily véges sejtjeink bolygó rendszere. Testbe zárva, egymástól izolálva. Gondolatainkat, érzéseinket magunkba rejtve, melyeket csak néha váltunk tettre. Fejünket a jövő ködébe vetve, sorsunk szerpentinein félve tekintve az útra, melyen elménk fényével az előreláthatatlanba racionalitás lyukat fúrva, méternyit látunk csupán előre.
(http://www.cyberecycler.com/2013/07/ray-of-life.html)
Dal a kádból az életkavalkádról amely a fejemben él
Az illúzió éltető, a valóság halálos, a valózió az arányosan élhető páros. Félig beléd lóg félig ki belőled, életed ezen hajszálvékony határmezsdjén éled.
Pont.
Ennyi.
Taps.
Függöny.
Köszönöm.
Sütik a büfében! :)
(http://www.cyberecycler.com/2013/06/DalAKadbol.html)
HOW'S IT GOING TO END?
Időm tavának tükörében magamra tekintve,
Fél úton 60 felé még mindíg nem tudom hová, merre is megyek. De nem arra amerre egykoron indultam. Merre kívántam, akartam s vágyódtam. Hová magam gyerek vagy kamaszként álmodtam.
Mi lesz a vége? Meddig, kivel, mivégre? Nem sejthetem. Végzetem s a jövőt meg nem leshetem.
Itt anyaggá válnak a lelkek, melyek ma csupán gazdasági értelemben kifejezettek. Sokan a saját lelküket is eladják, s azonnali ügyletek formájában árutőzsdére bocsájtják. Szellemed fedezet és ilyenkor Mefisztó felnevet. Hangosan az égre. Anyagi értékre váltják azt amit soha nem volna szabad. Mert azt eladva semmink nem marad. Piaci indexen hullámzik az eszme, keresleti igényeket, trendeket követve. Lézerleolvasók pityegve pásztáznak testemen kódokat, futószallagon szállít a fogyasztói áradat s ragaszt rám árakat. Érzem olcsó vagyok, s olcsó minden porcikám. Vonalkódok zárják börtönbe az elmét. Társadalmilag definiáltak mint termék. Aki fogyasztó is: 2 az 1-ben! Lázad az elmém, önmagam ellen.
Gyerekből felnőtté alakúlva valahogy rabbá váltam. S valamikor egy
reggel míg a lámpa zöldre váltott, én beálltam. A tömeg lelkű standard
ember sorba. Járt út porából ködmönt fonva, mely alatt vándorolva váltam
magam is színtelenné. Kisszerű, szürke egyformával bélelt lénnyé.
Észrevétlen lopódzott s talált bennem otthonra az érzés.
Egy azonosítatlan időpillanatban már nem volt kérdés:
Átlagos vagyok.
Egy azonosítatlan időpillanatban már nem volt kérdés:
Átlagos vagyok.
(http://www.cyberecycler.com/2013/05/hows-it-going-to-end.html)
Üzemzavar - Lélekevakuáció
SOS jelzés a fejemből
Üzenet a gépházból a vezérlő teremből
Az agyamat tároló sötét veremből
Nyáréjszakán óceán áztatta homokban táncolva ringanék míg önkívületbe
nem zuhannék s le nem foszlanék személyiségem összes kinőtt, elnyűtt
rongyos ruhái, s minden kényszerem, ösztönöm, emberi jellegem, kényszerű
forma testem, mely lassan libbenve hullva oszlanék semmivé, s válna
lényegem egyedüli igaz valosága egyé a léttel. Hátrahagyva minden gondot
s kenyszerű sémákba zárt gondolatot, határt, ékességet, illuziót,
hazugságot, galád képességet, belém tagolódott korlátolt végességet s
minden anyagi jellegűt melybe lelkem gabalyodott.
Segélykérés a testemből
Az Énem vezérlőpultjainak hibajelzéseitől hangos teremből
A lelkem átmeneti szállását képező bioorganikus ketrecből
Mentsetek ki önmagamból!
Mentsetek ki önmagamból!
(http://www.cyberecycler.com/2012/06/uzemzavar-lelekevakuacio.html)
Lélekgyarmatosítás
Érzések fészkelnek lelkemben, vágyak hálnak bennem. Már nem értem magam s érzéseim, meghaladnak engem. Elfogyott hatalmam fölöttük, uralnak csendben. Lelkem érintetlen lankáin kóbor hangulatok sátoroznak s vernek tanyát. Alapítanak kolóniát, s forgalmas várost. Hazát.
Idegen érzelmek hódítják a lelkem, akaratom elvész, fogságba estem. Énem
rezervátumba kényszerül. Régi formámban lassan elhalok. Már nem tudom
kivagyok. Affektusok kereszttüzében beolvadok.
Új világ táptalaja lényem, forgalmas utcáin kanyarog a vérem. Uj tájak,
folyók mentén új otthonok, s a hegycsúcson a napfényben már zászló
lobog. Épül a híd köztem s vágyaim idegen tájai között s mégtovább. A
végtelen felé.
Meghalok? Átalakulok!
(http://www.cyberecycler.com/2012/05/lelekgyarmatositas.html)
Mi lesz ha (zenére improvizálunk)?
Mi lesz ha egymás szemébe nézünk azzal, akit a világon mindenkinél és mindennél jobban szeretünk? & mi lesz ha az idő ellenünk dolgozik, és a gyúkszemünkre lép? Kósza kusza jelek halmaza egy agyban, a memoria szektorban.. s más nem marad. Érzelemkáosz, kibogozhatatlan empirikus inputfonal az élet, folyton futok, de nélküle mit érek? Mi lesz ha holnap már nem lesz az ki/mi ma még miénk & nem marad már más csak az emlékeink? S mi lesz ha már az is elhagy s semmi nem marad? Lelkemre drótozott vágyhajtomű ami sodor, repít hozzá s amíg hajt hát érzel s boldogságom a szemedben vész el. S míg van lélekhajtóanyag a lét egében szállok égek, & Veszettül örülök az öntudatomnak, hogy sejtem a titok létét s, hogy Élek s veled Remélek :)
Bár néha félek, hogy a remény megcsal, eltünnek a fények s testemet lelkestül megeszik a férgek
(http://www.cyberecycler.com/2011/09/mi-lesz-ha-zenere-dalszoveget.html)
Nem
Ez itt nem én vagyok csak egy hangulat,
Ez itt nem én vagyok csak egy darab.
Ami marad.
Belőlem.
