Don Totkqua Lászlóu Quijote az urbánus lovag ki a szélturbinákat torolva járta az utat

Az atomerőműn innen s a napelemes réten túl hol a GPS vezérlésű klimatizált traktor túr, éldegélt egy bús arcú úr, egy tipikus városi, a metropolitán lovag ki szőrén ülte meg a villamos kapaszkodó rudat. 

Történetünk főszereplője ő, a modern kori, urbánus lovag ki életében nem látott még se kardot se lovat. A lovat az öszvérrel még a wikipédián is keverte ezért tévedésből meg neten a szamarat rendelte.

Ebay-en vagy Amazon-on homályba vész, felejté a fáma de nem is fontos ezen expedíciós információ már(ra). Hozta futár vagy posta lényeg, hogy új szerzeményének unboxing videójával a Facebook falát telefosta.

S hogy mi a lovagi szellem, igazság s a virtus, hősünk, képregényből leste, MMO videó-játékokban lovag karaktert irányítva telt minden este. Történt hát, hogy a városokat s a világot a nyakába vette, s súlyos páncélja alatt lépésenként nyögött a teste.

 
S mivel az igazi ellenség arctalan és mindenki elől rejtve, jelenlétét érezve, a szimbólumait lándzsájával verte. Plázákban lézerleolvasókkal kardozott, és vadul kardoskodott a mindent elfogyasztói társadalom ellen. A vonalkódok rácsait rángatva, szikrázva darabokra szedte s a jólét látszólagos szabadsága ellen szavát és kardját is felemelte.

Üté s vágá szélmalomparkok vége nincs hadát, az elnyomást, manipulációt, szennyezést, bankrendszert, háborút s üldözé az éhezést. Halállal fenyegeté az éhhalált míg mások giga burgereken rezegtettek tokát. A bajban hívd hát a Don Totkqua Lászlóu Quijotet - kiáltá a lovag, s maga után porfelhőt hagyva folytatá az utat.

Hősünk épp halállal fenyegeti a halált

Támadta a meglévő világban a gonoszt, elnyomást, s az igazságtalanságot lehetővé tevő rendet, kardélre hányta az összes multinacionális trendet. Pajzsával suhintotta a gyűlöletpolitikát, s a zsigeri félelmekre építő xenofóbiát.

Lézer harcolt a termékszkennelők sugarai általa képviselt fogyasztói szemlélet mottója ellen:

A Pénz az Isten, a minden, az ok, a Himnusz, a létcél és a végcél a legfőbb életaddikció. Imádkozzunk hát érette, életünket konvertáljuk pénznemre. A lét ezért hívott minket életre, hogy pénzünket tömjük pláza kassza gépekbe. Amen.

 “Ááá nem”, mondta az irritált metropolisz lovag, és kardjával széthasította a bevásárlószatyrokat.

Nocsak egy termékszkennelő és már ránotta is a kardját elő

Magából s a fogyasztói társadalomból kikelve szélmalmok lapátjait ütötte verte.

Logót alkotott az elnyomók ellen. De persze ez sem ment rendben.

A legnagyobb ellensége ellen nem volt fegyvere, hosszan nem sejtette de lassan megneszelte, az igazi ellent ami ott élt körülötte, ő élt benne. Legyőzhetetlen az örökség, az újrahasznosított ideológia, mely évek százaival húz vissza mindent a sötét kátyúba.

 

A napi teendő listáján tulnőtt rajta a feladat, az összes harcra sem energiája sem ideje nem maradt. A négyszögletű sötét szélmalomerdő kellős közepen ragadt a zavaros szellemű lovag hová nem jut be se posta, se kép, se fény se emberi hang. Hű fegyverhordozója a bú, a magány, s a bánat kik Sancho Panzaként hordozzák a teljes fegyvertárat.

Harca reménytelen bár de dicső, igazi sziszifuszi kincs ő. Drámájának élete az ára, napról napra küzdé szélmalmok gondolatával is hálva.

Beletörik-e vagy sem a bicskája, erről holnap mesél majd a fáma. Feladja, menekül vagy elfogadja? Ezt jelenleg még senki meg nem mondhatja.

"I believe in the freedom of the open road"

Igy kerekedett történetünk kinek szereplője Don Totkqua Lászlóu Quijote
Ha ugyan az igazságért folytatott ádáz harcban mostanra meg nem hót-e.