Srácok, biztosan emlékeztek még rá amikor Ted bácsikátok esőtáncot járt a tetőn majd óriásit dörrenve megnyílik az ég és évtizedek óta nem látott vihar zúdul Manhatten szigetére. Esőt "csiholt", hogy Robin nénikétek ne mehessen el sátorozni és ne csaphassanak le rá furcsa (média)arcok. És a bolond pillanatra amikor Ted felkiált Robinnak, hogy jöjjön le az esőbe és végül az egymásratalálásukra. Ritka, értékes pillanat amikor az ember őrülten bolond lehet és bolondulhat valakiért. Különleges helyzet amikor érzed, hogy végre igazán élsz, tied a világ és vele mindenre képes vagy. Adjon a világmindenség esőt mindenkinek, ami összemossa érzelmeit annak az érzelmeivel akit szeret. Egy és minden feledhetetlen pillanat emlékére álljon és hangzodjon itt a Modern Love a Bloc Partytól ala memento, a dal amely életünk legszebb piallanataiban szólalna meg ha az életnek is lenne saját háttérzenéje. Nos srácok addig is amíg megtalálom anyátokat marad a kedvenc szituációs komédiám a HIMYM, én pedig maradok tisztelettel, T emiL :)
& ugyanez a capella Kele Okereke tesótól a Bloc Party-ból:
Tisztelt Cyber turkátori tagok! Igaz magyar ember módjára köszöntelek titeket, továbbá kiemelt szerettel köszöntöm köreinkben özvegy Csepcsányi Emilnét! Könnyedebb 7végi vizekre evezvén egy igazi Hajósal, lazulás gyanánt talán ejtsünk néhány szót a Turáni átokról! Fontoljuk meg együtt kapitányunk kiérlelt szempontjait, nézeteit valamint aktuálpolitikai vonatkozásait a problémának, mely mint tudjuk a múltban mélyen gyökeredzik de a jelenben magasan problémádzik!
Kammermayer, vizek, oxigen föl, vinklibe három, kettes kötelek bal jobb, ahogy tanultuk!
Vito per aqua Manta!!! avagy a Spontán Konstruktív Kreatív Káosz (SKKK) ereje :D
Talán nem is olyan valószínűtlen az eVolo magazin által szervezett éves felhőkarcoló verseny 2010-es különdíjazottjának (jelenleg még) futurisztikusnak ható koncepció"rajza". Nagyonis elképzelhető, hogy az emberiség ehhez hasonlatos vízalatti energiák szempontjából önellátó(bb) tengerfenék"karcolókba" kényszerül. Jelen létmódunkat, tevékenységeinket, nem megújuló energiarablásunkat és ezek hosszú távú környezeti hatásainak következményeit előrevetítve igenis létjogosult sőt szükségszerűvé is válik az ilyen jellegű önfenntartó életegységek létrehozása. A jelenlegi gazdaságpolitikai globálstruktúra önzö anyagi érdekei mentén működik és fogis az utolsó "csepp" értékesíthető klasszikus energia-tartalmazó/hordozó matéria meglétéig. Az ember szaporodik és pusztít akár egy biológiai vírus és intelligenciáját tekintve nem is előbbrelátó mint egy saját táptalaját pusztító vírus. Képtelen a fajban személyek által képviselt inteligenciájának egyesítésére és képtelen szélesebb horizontú és "holisztikusabb" gondolkodásra. És valjuk be nem is igazán akar ilyesmit, bőven beéri a személyes igényeinek "minden áron" jellegű kielégítésével. A jelen kényelme számít a holnap már nem a miénk, az már másnak a mája és problémája. Az ember egoista állat, ez van. Azonban hatással vagyunk a környezetünkre és ez ha láthatatlanul, észrevehetetlenül is de tart valamerre. És mindaddig nem kapunk észbe amíg a totális apokalipszis első jelei által szinte teljesen el nem lehetetlenedik létünk. Aztán majd összefognak unokáink és ehhez hasonló zöld zártkörűbb, ön-fenn/eltartó életegységekben (szigeteken, telepeken, életkonzerveken) fognak élni. Ha még és amíg lehetővé teszi a bolygónk. Addigis mélységesen elgondolkodtató ez és az ehhez hasonló zöld, önellátó épületek, szigetek, egységek támogatandósága. Mert ezé a jövő! Jelenleg bolygónk felszínének megközelítőleg 71%-át oceán borítja, figyelembe véve a sarki jegek olvadását következéskép a víz szintjének növekedését, a kontinensek sülyedését és főleg az ember terjeszkedő szaporulatát hamarosan igenis léttér kérdésévé válnak ezen felszínek és mélységek is. És miért ne lennénk önellátóak és vennénénk csak annyit el a természettől amennyire szükségünk van és amennyit aztán vissza is tudunk fizetni neki?! Miért ne teremthetnénk egy hosszú távon intelligensebb, egészségesebb, élhetőbb életet? Azért és bátran mondjuk ki együtt: mert túlságosan fejletlennek vagyunk még ehhez mint (állat)faj! :)
Ime a Csík zenekar, Presser Gábor és dala, valamint személyes régi kedvencem Kiss Tibi a Quimbyből.
A pillanat amikor a múlt ősi formája és a jelen aktuális mondanivalója találkozik és egymásramosolyog. És a felismerés: hisz mi egy anyától származunk! Amikor régi népi "ruhát" ölt valami nagyon is napjainkbeli és a Csík zenekar a médium. Elismerés a Csík zenekar nyitottságának és a népi értékeket népszerűsítő tevékenységének, tehetségének. Azt hiszem ez az egyik legszebb dal a szeretetről, családról. Ezt hallgatva az ember nem is fél (annyira) a megöregedéstől, magánytól. Amíg ilyen közösségérzetet ad valami embereket átkaroló, rajtuk túlmutató, őket összekötő erő.. & ennek mintapéldája ez a produkció! Ilyenkor valóban jó érzés Embernek, és Magyarnak lenni. Megható!
Bevallom nem vagyok különösebb népzene ismerő és fogyasztó de minden tiszteletem a Csík zenekaré. Kortárs népszerű zenei alkotások feldolgozása által közelebb hozza a régi népibb formákat, aspektusokat a mostani generációkhoz, és ez jó. Ezen produkciókon keresztül felfigyeltem és valamilyen szinten meg is kedveltem azt, ami iránt eddig nem igazán érdeklődtem. Márra már elismerem ennek a fajta zenének az értékét mégha nem is lesz az igazán "enyém" és elsődleges kedvecnem. Az ismert Csík feldolgozásokat és Palya Beát hallgatva azonban rá kellett döbbennem, hogy ezekben a régi népi dalokban, formátumokban egy sokkal autentikusabb, egészségesebb viszonyulásmód nyilvánul meg az élet iránt. Egy bölcsebb, természetesebb, torzulásmentesebb megközelítése, feldolgozása a világnak és a problémáknak. Érdemes figyelni ezen népi gyökereinkhez szervesen kapcsolódó zenei formákra és gondolatokra is. A témához kapcsolódóan, a jelenségről és a népzenéről bővebben Kiss Tibortól:
Szégyen a szememre de nagyváradi létemre ez az elsőBajor Andor kötetem amit olvasok.
A "Madarak és fák napja" című novellájával indúl a válogatás kötet. Nyüszítve, levegő után kapkodva fetrengtem az ágyon a nevetéstől. Rég derültem ilyen jót. A "Himnusz szaxofonra" hatására pedig elmerengtem. Életáradatok történéseinek személyes történetei, archétípusai, emberek, korok drámái.
A szaxofon ezekről is mesél. Háborúról, szerelemről.. amikor csak úgy "marháskodik a zenekar nekünk." Élettörténetek a szaxofon hangjain. Idézek háborúról és szerelemről:
Háború: halottak mindenfelé. "Az ilyeneket talán nem szabad eltemetni, mert eltűnnek a bűnjelek, a döntő bizonyítékok és evvel az iszonyú lapátolással a gyilkost segítjük, akit talán csak a szétszaggatott embereknek rettenetes jelenlétében lehet igazából felelősségre vonni. Amíg a halottak megfekedett vérükben, felbomló testükkel pokoli miazmákat lehelve tiltakoznak a gyalázat ellen, addig lehetséges a vád: gyere ide, rohadt kancellár, és itt merj tagadni, most told ide a képedet, excellenciás uram, amíg a halottak vicsorognak, ökölbe szorítják a kezüket és testük bomlásával esküsznek ellened. De ha eltemetjük őket, akkor szelíd halottak lesznek, nem ilyen mérgesek, vicsorgók, magasságba gyűlölködők. Feküdjenek a napfényben inkább, míg az ég is megiszonyodik, s bomlásuk híre bejárja a Tejutat, és föllármázza a mindenséget, hogy ha vannak valahol érző és eszes lények, szirénázó rakétákon induljanak a megkeseredett értelem felé, mint a mentők vagy a tűzoltóság." No comment, ennél jobban nem lehet leírni amiről Bajor Andor mesél itt. A háború abszurd, valóban a megkeseredett beszűkült elme sajátja. Az ember bolond, kiirtja önmagát. De talán ez a bolygó szerencséje.
Szerelem: "Anabella hát szeretsz? Neked érezned kell: ki vagyok; engem még a barátaim is - félreismernek. Az hiszik, egy szürke szakmeber vagyok, egy a sok százezer technikus közül. De neked érezned kell, hogy nem vagyok szürke, egy a sok közül. Tudhatod, ember vagyok és egyetlen. ő vontatottan azt felelte: I-i-igen. El van intézve de most sajnos el kell mennem a fordrászhoz. - Ezt válaszolta: a fodrászhoz. Amíg én halálosan szeretem, ő ezalatt képes a búra alatt ülni."
Hiába Leo örök figura. Az esendő kisember, aki csalódik, akit átver és kihasznál az élet. Talán egy kicsit maga Bajor Andor. Egy kicsit én és egy kicsit te is. Hisz ki ne tapasztalta volna, hogy a hőn imádott nőfigura egyszerűen "átnéz" az emberen és mindenféle apróságnak még az ujábban helyezkedő szálkának is nagyobb fontosságot tulajdonít mint az utána epekedő tragikus szerelmesnek.
És Bajor Andor mesél. Életekről, emlékekről, érzésekről, korszakokról. Hol kacagtat, hol gondolkodtat, hol elkeserít. Szabad és játszik a gondolatokkal, elvonatkoztat, aszociáciál, árnyal, szárnyal a humor és a kreativitás szárnyain.
Néha szürreális.. van, hogy kiszalad a realitás, a logika mezsgyéjéből és mint egy álom felszáll. A valóság pilléreit könnyeden érintve mint egy a Holdon táncoló balett művész szinte súlytalanul, lebegve ugrándozik valami álomszerűben. Kreatívan játszva épít a valóság elemeiből valami kedves illuziót. Létrehozza a valóság, az emlékek, a múlt, a jelen elemeinek és a fantázia (elme) intelligens, jóságos termékeinek vegyes világát.
Bár még csak a novellaválogatás elején tartok, még ismerkedem vele.. de jó őt olvasni. Büszke vagyok, hogy váradnak szülötte. Remek humora volt!
Az érzelmi katarzis erejével hatott amikor először hallottam meg a Quimby - Kávéház című dalának végén a "Csak a bolond meg a gyermek akik bátran hinni mernek..." kezdetű szövegficcset. Megborzongtam. Emlékszem a Campus fesztivál nagyszínpada előtt, az akkor már igen népszerű banda vonzotta tömeg kellős közepén ért a borzongásos révület. Egész egyszerűen lenyűgözött ez a rész.
A gondolat és a zene egységének csodája eljutattott hozzám valamit. A meglepettség varázsa, mélységes rádöbbenés és rácsodálkozás valami olyanra ami bár tudat alatt, kimondatlanul, de valamiért már mélységesen és ősidők óta bennem lakozott. Lélekkommunikáció történt? Talán ez a legjobb szó rá. Hang s talán egyébb frekvenciákon (is) éreztem, hogy tapasztalta ő is azt amit már énis éreztem és gondoltam. Megfogalmazhatatlan és leírhatatlan boldogság áradt szét bennem a csodálkozás, a döbbenet és az öröm keveredéses egyesüléséből. Mai napig sem tudom mi történt ott. De a pillanat bennemragadt, sohasem felejtem ahogy a lelkem betelt valami bizsergő, kellemes gyönyörűséggel. Ahogy váratlan tüneményként felbukkant és betöltötte a teret. Időközben ez a szövegrészlet helyét keresgélte a nagyvilágban és végul a Quimby, új Kicsi ország című albumának, A bolond meg a gyermek című dalában talált otthonra. De én jobban szerettem ott, este a Kávéházban, ahogy spontán rámtalál és elvarázsolt.
Örömmel és pátosszal teli, emelkedett hangulatú, jelentős pillanathoz érkezett az univerzum és az emberiség drága barátaim. Elérzékenyülve, elcsukló hangon és csuklóval írom ezen jelentős sorokat. Ünnepélyes, feledhetetlen pillanat ez, olyannyira amennyire egy szeméttelep megnyitója csak lehet.
Ezennel ugyanis megnyitom cyber szeméttelepem és közzéteszem mindazt amibe a cyber térben belebotolottam, vagy a valós NAGYbetűs Times New Roman-os életben belefutottam. Ami örömöt okozott, elgondolkodtatott, elkeserített, vagy erőt adott. Amit, vagy amivel tettem, ami által jobb vagy több lettem. Emlékfoszlányaim vagy amit kerestem vagy nem kerestem de mégis megleltem. Megmutatom találmányaim amiket találtam, leleményeim amiket leltem, feldolgoztam vagy csak arrább tettem. Ezennel elédszórom hát cyber szemetem legyen tied is mit leltem. Bujj bejebb cyber gyerek ez itt egy cyber (szemét)telep egy terep ami a tiéd is lehet. Turkáljunk, botorkáljunk, hasznosítsunk együtt, Cyber guberálók, recyclálók ne legyünk restek, mindazon kacatokból amit az égiek elibünk tettek.
Neked szemét nekem kincs de mégis jobb ha van, az ami nincs.
A kevesebb néha több e szerint járok el itt most, röviden pár sorban osztom meg mindazt amibe botlottam, találtam, küldték, magam is gubiztam vagy kaptam, és amit számomra jelent(ett). Amennyiben magad is láttál, hallottál, olvastál, éreztél, gondoltál, találtál már valami érdekeset vagy hasonlót kérlek oszd meg velem, tegyük közkincs kacattá. Linkek, könyvek, zenék, ficcsek, hangulatok, darabok, szilánkok, remekmüvek, kacatok, amitől kacagok, vagy nem. Ócska biciklipedál, vagy egy régi rongybaba feje, digitalis szívbillentyű, vagy egy hard disk jumpere, vidd csak, hasznosítsd, recycláld!
Persze nem lesz ez ilyen rémes rímes, csak a megnyitó az ilyen borzos hímes.
Én alias T emiL mint a telep vezetője végigvezetlek életem cyber vagy valós kincsein, kacatain és pár szóban elmondom mi mire lehet jó vagy mit váltott ki bennem. Néhány szóban mert egyrészt többre nem mindíg akad idő másrészt pedig az egyszerre kiáradni akaró sok gondolat a szűk egysávos szócsőben a zsúfoltság miatt elakad. Bővebben a bármiről TemiL főoldalán.
Üdvözlettel
Dr. Házsártos T emiL alias Totka László – telepvezető.
Kedves Földlakók búgjanak hát fel a hajtóművek, klick Play to Play! Emelkedjen az űrhajó!
A CybeRecycler betétdalát Justin Koh szolgáltatja :)
