A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Improvizáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Improvizáció. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 21., szerda

?

Dalszöveg ábrázoló rovatunk következik
látod a fejed felett a kérdőjelet, a fejed felett van saját kérdőjeled - Hiperkarma - Kérdőjel
...látod a fejed felett a kérdőjelet, a fejed felett van saját kérdőjeled...
(Ctrl + Click 4 FullScreen)
 

Hiperkarma - Kérdőjel

 

2014. május 19., hétfő

Dal a kádból az életkavalkádról amely a fejemben él - II. rész

Valahogy a Szívembe nőtt egy Penge melynek neve Elme.
A szív érez s az elme csak szenvtelen hasít
Penge testén villanó fény világítja a lét szakadékait.
Az elme érti a szív csak némán pislog mert ő az aki érzi
Hogy az elmét is átvérzi, s az, hogy mentse valagát
Hát hasít s a szíven át a helyzetből kivágja magát.
Nos így élnek ők ketten a szív menstruál, az elme vakít
TemiL pedig megint kiírta magából apró cseprő szarságait

2013. augusztus 4., vasárnap

Mind Opening...KLIKK

Ez itt most egy ilyen álom, hogy épp felébredek és a valóságban is megtalálom. Azt a kis mütyürt ami pont illik a zárba, amitől nyílik az elme zárda zárja és végre szabadon szállhatok. S az ébrenlét valóság-rácsai közül örökre eliszkolhatok. Veled.

2013. július 28., vasárnap

Ray of Life - Lifening

Milyen kicsinyke térben hullámzik az emberben az élet. És milyen messziről érkeznek a csillagokból a fények. Milyen töredékes, véges itt minden. Mily parttalan a lét, az univerzum élettelen vákum tengere. S mily véges sejtjeink bolygó rendszere. Testbe zárva, egymástól izolálva. Gondolatainkat, érzéseinket magunkba rejtve, melyeket csak néha váltunk tettre. Fejünket a jövő ködébe vetve, sorsunk szerpentinein félve tekintve az útra, melyen elménk fényével az előreláthatatlanba racionalitás lyukat fúrva, méternyit látunk csupán előre.

2013. június 16., vasárnap

Dal a kádból az életkavalkádról amely a fejemben él

Az illúzió éltető, a valóság halálos, a valózió az arányosan élhető páros. Félig beléd lóg félig ki belőled, életed ezen hajszálvékony határmezsdjén éled.

Pont.
Ennyi.
Taps.
Függöny.
Köszönöm.
Sütik a büfében! :)

2013. május 25., szombat

HOW'S IT GOING TO END?

Időm tavának tükörében magamra tekintve,
Csupán halvány sejtéseim vannak arról ki vagyok. Elképzeléseim homályosak arra nézvést is kivé legyek. Honnan jövök, hová tartok s miért is tegyek. Bármit is.
Fél úton 60 felé még mindíg nem tudom hová, merre is megyek. De nem arra amerre egykoron indultam. Merre kívántam, akartam s vágyódtam. Hová magam gyerek vagy kamaszként álmodtam.
Mi lesz a vége? Meddig, kivel, mivégre? Nem sejthetem. Végzetem s a jövőt meg nem leshetem.

Itt anyaggá válnak a lelkek, melyek ma csupán gazdasági értelemben kifejezettek. Sokan a saját lelküket is eladják, s azonnali ügyletek formájában árutőzsdére bocsájtják. Szellemed fedezet és ilyenkor Mefisztó felnevet. Hangosan az égre. Anyagi értékre váltják azt amit soha nem volna szabad. Mert azt eladva semmink nem marad. Piaci indexen hullámzik az eszme, keresleti igényeket, trendeket követve. Lézerleolvasók pityegve pásztáznak testemen kódokat, futószallagon szállít a fogyasztói áradat s ragaszt rám árakat. Érzem olcsó vagyok, s olcsó minden porcikám. Vonalkódok zárják börtönbe az elmét. Társadalmilag definiáltak mint termék. Aki fogyasztó is: 2 az 1-ben! Lázad az elmém, önmagam ellen.

Gyerekből felnőtté alakúlva valahogy rabbá váltam. S valamikor egy reggel míg a lámpa zöldre váltott, én beálltam. A tömeg lelkű standard ember sorba. Járt út porából ködmönt fonva, mely alatt vándorolva váltam magam is színtelenné. Kisszerű, szürke egyformával bélelt lénnyé. Észrevétlen lopódzott s talált bennem otthonra az érzés.
Egy azonosítatlan időpillanatban már nem volt kérdés:
Átlagos vagyok.
Leárazva
Leárazva. Eladva. Elfogyasztva. Kidobva.
Hans by david ummmo

2013. április 7., vasárnap

StarDust


Hogyan válhatnak álmok darabokra tört szilánkká? Örökk barátságok morzsolódott sziklákká? Hogyan tűnhet el szemekből a fény, létből az élet, akár éjszakai égboltról a hunyorgó csillagfények. Mint a fényhullám mely evmilliárdok óta utazik felénk s mire megérkezik forrása már nem is létezik. A fény is csak átutazó akár Te és Én az élet egén, s a világegyetem sötét terén. Suhanunk, perdülünk, utazunk, emlékcsóvát húzunk majd a végtelenbe zuhanunk s egybe olvadunk.

2013. január 22., kedd

Boldog Szülinapot KisFarkas! :D

Plaiul mioritic. A legenda tovább él ;)
Plaiul mioritic. A legenda tovább él ;) (Ctrl+Click on pic to Screen Fit)

2012. szeptember 16., vasárnap

Lélek terminál

Lélek Terminál. Mert a lelkek is Linux alatt futnak ;)
Nagyításhoz CTRL + klatty a képre
  Mert a lelkek is Linux alatt futnak ;)


Zenei aláfestés

2012. augusztus 17., péntek

Hundertwasser - Boat

Kép: www.hundertwasser.at
We all live in a yellow Hundertwasser boat, Hundertwasser boat, Hundertwasser boat...

2012. június 21., csütörtök

Üzemzavar - Lélekevakuáció



SOS jelzés a fejemből
Üzenet a gépházból a vezérlő teremből
Az agyamat tároló sötét veremből

Nyáréjszakán óceán áztatta homokban táncolva ringanék míg önkívületbe nem zuhannék s le nem foszlanék személyiségem összes kinőtt, elnyűtt rongyos ruhái, s minden kényszerem, ösztönöm, emberi jellegem, kényszerű forma testem, mely lassan libbenve hullva oszlanék semmivé, s válna lényegem egyedüli igaz valosága egyé a léttel. Hátrahagyva minden gondot s kenyszerű sémákba zárt gondolatot, határt, ékességet, illuziót, hazugságot, galád képességet, belém tagolódott korlátolt végességet s minden anyagi jellegűt melybe lelkem gabalyodott.

Segélykérés a testemből
Az Énem vezérlőpultjainak hibajelzéseitől hangos teremből
A lelkem átmeneti szállását képező bioorganikus ketrecből

Mentsetek ki önmagamból!

2012. május 23., szerda

Lélekgyarmatosítás


Érzések fészkelnek lelkemben, vágyak hálnak bennem. Már nem értem magam s érzéseim, meghaladnak engem. Elfogyott hatalmam fölöttük, uralnak csendben. Lelkem érintetlen lankáin kóbor hangulatok sátoroznak s vernek tanyát. Alapítanak kolóniát, s forgalmas várost. Hazát.

Idegen érzelmek hódítják a lelkem, akaratom elvész, fogságba estem. Énem rezervátumba kényszerül. Régi formámban lassan elhalok. Már nem tudom kivagyok. Affektusok kereszttüzében beolvadok.

Új világ táptalaja lényem, forgalmas utcáin kanyarog a vérem. Uj tájak, folyók mentén új otthonok, s a hegycsúcson a napfényben már zászló lobog. Épül a híd köztem s vágyaim idegen tájai között s mégtovább. A végtelen felé.  

Meghalok? Átalakulok!

Szárnyra kélek s átadom magam a szélnek. Oszlik a köd, olvad a jég. Boldogság tüzében égek. Már nem félek. Kitárt karral szaladok a rétnek s kereslek téged. Szabad vagyok!


mountains by ~createsima on deviantART

2012. március 1., csütörtök

Zaz - Je veux

Wonderful Zaz by ~Immy-is-Thinking on deviantART

Távoli nyelvek romantikája, idegen kultúrák pezsgő lendülete, messzi tájak napfényes színezete és sugárzó arcok varázslata a vonatablakból. Gótikus dómokon vörösesen elfolyó naplementék hidakon át, rohanó város vonalaival egybeolvadó éjszakák. Hajnalban ébredő sikátori utcakontűr az erkélyről. Kibontakozó nősziluett, libbenő lepel a kebelről! Liberté! Mai videónkban francia kultúrterületre utazunk jazzes, soul és akkusztikus stílusokon, hangulatokon át. Aki ennek ellenére is szomorkodik azt jól talpon csikoljuk és lábbal billentyük a valagát. Zaz!

Ilyen vagyok


2011. november 4., péntek

Angyalszemszög


The Unseen Sea from Simon Christen on Vimeo.

Gomolygó felhőoceán és a magasság mély tengere. Ahogy szemléli őket néma angyalok szeme. Suhanó lelkeket és fényestesteket. Felhők között, élet felett. Hangtalan angyal szárnyak és süvítő fém erőművek nekifeszülnek a kerozinnal teli ívnek. Aerodinamikus eszközei megannyi vágyakozó szívnek. Együtt hasítják a felhők tengerét s szállnak színes tájak, hidak, fájdalmak, nevető arcok, kudarcok, harcok s nyüzsgő emberek felett.

http://www.simonchristen.com/

2011. szeptember 10., szombat

Mi lesz ha? (Zenére dalszöveget improvizálunk!:D)

Kaskade (feat. Mindy Gledhill) - Eyes (Extended Mix) by Kaskade

Mi lesz ha egymás szemébe nézünk azzal, akit a világon mindenkinél és mindennél jobban szeretünk? & mi lesz ha az idő ellenünk dolgozik, és a gyúkszemünkre lép? Kósza kusza jelek halmaza egy agyban, a memoria szektorban.. s más nem marad. Érzelemkáosz, kibogozhatatlan empirikus inputfonal az élet, folyton futok, de nélküle mit érek? Mi lesz ha holnap már nem lesz az ki/mi ma még miénk & nem marad már más csak az emlékeink? S mi lesz ha már az is elhagy s semmi nem marad? Lelkemre drótozott vágyhajtomű ami sodor, repít hozzá s amíg hajt hát érzel s boldogságom a szemedben vész el. S míg van lélekhajtóanyag a lét egében szállok égek, & Veszettül örülök az öntudatomnak, hogy sejtem a titok létét s, hogy Élek s veled Remélek :)
Bár néha félek, hogy a remény megcsal, eltünnek a fények s testemet lelkestül megeszik a férgek

deviantart.com by ~Polinesia