HBTY LiLLa Mama! :D

 

Lindy Pop, Trilu Lilu, Csillámpóni, TemiL, Leslie P & Halász Judit szelleme

 

Breaking Bad Viszlát!

Ezen rövid kis videóval búcsúzom a Breaking Bad-től. Ady Endre módra.

Köszönöm az alkotóknak minden egyes pillanatát, képkockáját, gondolatát. Indulatát. 

Illetve köszönöm, hogy ez a mainstreamből Csomolungma szerüen kiemelkedő filmalkotás jelen lehetett milliók képernyőjén, ezáltal is bizonyítva azt, hogy igenis lehet és érdemes mondanivalóban sokrétű, megvalósításban minőségi, értékes produkciókat készíteni. Nem igaz az, hogy csak az olcsó gagyira van igény, illetve ha arányában valamilyen szintig igen (amiről szintén a média tehet), akkoris eme színvonalon lehetséges emelni. Goethe Fausti mélységü gondolatainak is helye van a képernyőn, sokak lesznek majd akik értik; és ha az említett sorozat lesz majd a minőségi minimum akkor egyre többen és onnantól kezdve már lesz remény.
Addig is mindenkinek ajánlom ezt a történetvezetésben rendkívül izgalmas, mondanivalóban és karaktereiben mélységesen összetett, szimbolikában, gondolatokban gazdag a néző aktív észhasználatát és elemzését igénylő pazar filmsorozatot! Azonban mint mindenre erre is igaz, hogy ez is csak olyan és annyi lesz amennyit a néző megérteni, színről színre befogadni képes :)

Laszlo_Totka_32bit.exe

32 bites lettem én s im itt e kis köszöntő köszönő "költemény"
melyel post-ként meglepem minden kedves Blogger reader-em.

Harminckét évem elszelelt
s még havi 1000 euró sose telt
átlagbérre lazán
Az ám,
Fasza vagy Hazám!!!

Lehettem volna kabriós macsó
S nem ily adat-ropogtató...

Na jó,
Nagyon Szépen Köszönöm mindnekinek :D

Emil.RuleZ! - Gyere át!

nonose

Mind Opening...KLIKK

Ez itt most egy ilyen álom, hogy épp felébredek és a valóságban is megtalálom. Azt a kis mütyürt ami pont illik a zárba, amitől nyílik az elme zárda zárja és végre szabadon szállhatok. S az ébrenlét valóság-rácsai közül örökre eliszkolhatok. Veled.

Ray of Life - Lifening

Milyen kicsinyke térben hullámzik az emberben az élet. És milyen messziről érkeznek a csillagokból a fények. Milyen töredékes, véges itt minden. Mily parttalan a lét, az univerzum élettelen vákum tengere. S mily véges sejtjeink bolygó rendszere. Testbe zárva, egymástól izolálva. Gondolatainkat, érzéseinket magunkba rejtve, melyeket csak néha váltunk tettre. Fejünket a jövő ködébe vetve, sorsunk szerpentinein félve tekintve az útra, melyen elménk fényével az előreláthatatlanba racionalitás lyukat fúrva, méternyit látunk csupán előre.

Dal a kádból az életkavalkádról amely a fejemben él

Az illúzió éltető, a valóság halálos, a valózió az arányosan élhető páros. Félig beléd lóg félig ki belőled, életed ezen hajszálvékony határmezsdjén éled.

Pont.
Ennyi.
Taps.
Függöny.
Köszönöm.
Sütik a büfében! :)

Summer Wine

Úgy lennék mosoly e lány arcán, elfutó giccses vöröses fény az ajkán vagy kósza hangulat a tenger partján melyben délután barangol...
 

HOW'S IT GOING TO END?

Időm tavának tükörében magamra tekintve,

Csupán halvány sejtéseim vannak arról ki vagyok. Elképzeléseim homályosak arra nézvést is kivé legyek. Honnan jövök, hová tartok s miért is tegyek. Bármit is.
Fél úton 60 felé még mindíg nem tudom hová, merre is megyek. De nem arra amerre egykoron indultam. Merre kívántam, akartam s vágyódtam. Hová magam gyerek vagy kamaszként álmodtam.
Mi lesz a vége? Meddig, kivel, mivégre? Nem sejthetem. Végzetem s a jövőt meg nem leshetem.

Itt anyaggá válnak a lelkek, melyek ma csupán gazdasági értelemben kifejezettek. Sokan a saját lelküket is eladják, s azonnali ügyletek formájában árutőzsdére bocsájtják. Szellemed fedezet és ilyenkor Mefisztó felnevet. Hangosan az égre. Anyagi értékre váltják azt amit soha nem volna szabad. Mert azt eladva semmink nem marad. Piaci indexen hullámzik az eszme, keresleti igényeket, trendeket követve. Lézerleolvasók pityegve pásztáznak testemen kódokat, futószallagon szállít a fogyasztói áradat s ragaszt rám árakat. Érzem olcsó vagyok, s olcsó minden porcikám. Vonalkódok zárják börtönbe az elmét. Társadalmilag definiáltak mint termék. Aki fogyasztó is: 2 az 1-ben! Lázad az elmém, önmagam ellen.

Gyerekből felnőtté alakúlva valahogy rabbá váltam. S valamikor egy reggel míg a lámpa zöldre váltott, én beálltam. A tömeg lelkű standard ember sorba. Járt út porából ködmönt fonva, mely alatt vándorolva váltam magam is színtelenné. Kisszerű, szürke egyformával bélelt lénnyé. Észrevétlen lopódzott s talált bennem otthonra az érzés.
Egy azonosítatlan időpillanatban már nem volt kérdés:
Átlagos vagyok.

Leárazva. Eladva. Elfogyasztva. Kidobva.

Hans by david ummmo