Az atomerőműn innen s a napelemes réten túl hol a GPS vezérlésű klimatizált traktor túr, éldegélt egy bús arcú úr, egy tipikus városi, a metropolitán lovag ki szőrén ülte meg a villamos kapaszkodó rudat.
Történetünk főszereplője ő, a modern kori, urbánus lovag ki életében nem látott még se kardot se lovat. A lovat az öszvérrel még a wikipédián is keverte ezért tévedésből meg neten a szamarat rendelte.
Ebay-en vagy Amazon-on homályba vész, felejté a fáma de nem is fontos ezen expedíciós információ már(ra). Hozta futár vagy posta lényeg, hogy új szerzeményének unboxing videójával a Facebook falát telefosta.
S hogy mi a lovagi szellem, igazság s a virtus, hősünk, képregényből leste, MMO videó-játékokban lovag karaktert irányítva telt minden este. Történt hát, hogy a városokat s a világot a nyakába vette, s súlyos páncélja alatt lépésenként nyögött a teste.
S mivel az igazi ellenség arctalan és mindenki elől rejtve, jelenlétét érezve, a szimbólumait lándzsájával verte. Plázákban lézerleolvasókkal kardozott, és vadul kardoskodott a mindent elfogyasztói társadalom ellen. A vonalkódok rácsait rángatva, szikrázva darabokra szedte s a jólét látszólagos szabadsága ellen szavát és kardját is felemelte.
Üté s vágá szélmalomparkok vége nincs hadát, az elnyomást, manipulációt, szennyezést, bankrendszert, háborút s üldözé az éhezést. Halállal fenyegeté az éhhalált míg mások giga burgereken rezegtettek tokát. A bajban hívd hát a Don Totkqua Lászlóu Quijotet - kiáltá a lovag, s maga után porfelhőt hagyva folytatá az utat.
 |
| Hősünk épp halállal fenyegeti a halált |
Támadta a meglévő világban a gonoszt, elnyomást, s az igazságtalanságot lehetővé tevő rendet, kardélre hányta az összes multinacionális trendet. Pajzsával suhintotta a gyűlöletpolitikát, s a zsigeri félelmekre építő xenofóbiát.
Lézer harcolt a termékszkennelők sugarai általa képviselt fogyasztói szemlélet mottója ellen:
A Pénz az Isten, a minden, az ok, a Himnusz, a létcél és a végcél a legfőbb életaddikció.
Imádkozzunk hát érette, életünket konvertáljuk pénznemre.
A lét ezért hívott minket életre, hogy pénzünket tömjük pláza kassza gépekbe.
Amen.
“Ááá nem”, mondta az irritált metropolisz lovag, és kardjával széthasította a bevásárlószatyrokat.
 |
| Nocsak egy termékszkennelő és már ránotta is a kardját elő |
|
Magából s a fogyasztói társadalomból kikelve szélmalmok lapátjait ütötte verte.
 |
| Logót alkotott az elnyomók ellen. De persze ez sem ment rendben. |
A legnagyobb ellensége ellen nem volt fegyvere, hosszan nem sejtette de lassan megneszelte, az igazi ellent ami ott élt körülötte, ő élt benne. Legyőzhetetlen az örökség, az újrahasznosított ideológia, mely évek százaival húz vissza mindent a sötét kátyúba.
A napi teendő listáján tulnőtt rajta a feladat, az összes harcra sem energiája sem ideje nem maradt. A négyszögletű sötét szélmalomerdő kellős közepen ragadt a zavaros szellemű lovag hová nem jut be se posta, se kép, se fény se emberi hang. Hű fegyverhordozója a bú, a magány, s a bánat kik Sancho Panzaként hordozzák a teljes fegyvertárat.
Harca reménytelen bár de dicső, igazi sziszifuszi kincs ő. Drámájának élete az ára, napról napra küzdé szélmalmok gondolatával is hálva.
Beletörik-e vagy sem a bicskája, erről holnap mesél majd a fáma.
Feladja, menekül vagy elfogadja? Ezt jelenleg még senki meg nem
mondhatja.
 |
"I believe in the freedom of the open road"
|
Igy kerekedett történetünk kinek szereplője Don Totkqua Lászlóu Quijote
Ha ugyan az igazságért folytatott ádáz harcban mostanra meg nem hót-e.
