2011. február 14., hétfő

Április bolondja...



     Szégyen a szememre de nagyváradi létemre ez az első Bajor Andor kötetem amit olvasok. 
A "Madarak és fák napja" című novellájával indúl a válogatás kötet. Nyüszítve, levegő után kapkodva fetrengtem az ágyon a nevetéstől. Rég derültem ilyen jót. A "Himnusz szaxofonra" hatására pedig elmerengtem.  Életáradatok történéseinek személyes történetei, archétípusai, emberek, korok drámái. 
A szaxofon ezekről is mesél. Háborúról, szerelemről.. amikor csak úgy "marháskodik a zenekar nekünk." Élettörténetek a szaxofon hangjain. Idézek háborúról és szerelemről:
Háború: halottak mindenfelé. "Az ilyeneket talán nem szabad eltemetni, mert eltűnnek a bűnjelek, a döntő bizonyítékok és evvel az iszonyú lapátolással a gyilkost segítjük, akit talán csak a szétszaggatott embereknek rettenetes jelenlétében lehet igazából felelősségre vonni. Amíg a halottak megfekedett vérükben, felbomló testükkel pokoli miazmákat lehelve tiltakoznak a gyalázat ellen, addig lehetséges a vád: gyere ide, rohadt kancellár, és itt merj tagadni, most told ide a képedet, excellenciás uram, amíg a halottak vicsorognak, ökölbe szorítják a kezüket és testük bomlásával esküsznek ellened. De ha eltemetjük őket, akkor szelíd halottak lesznek, nem ilyen mérgesek, vicsorgók, magasságba gyűlölködők. Feküdjenek a napfényben inkább, míg az ég is megiszonyodik, s bomlásuk híre bejárja a Tejutat, és föllármázza a mindenséget, hogy ha vannak valahol érző és eszes lények, szirénázó rakétákon induljanak a megkeseredett értelem felé, mint a mentők vagy a tűzoltóság." No comment, ennél jobban nem lehet leírni amiről Bajor Andor mesél itt. A háború abszurd, valóban a megkeseredett beszűkült elme sajátja. Az ember bolond, kiirtja önmagát. De talán ez a bolygó szerencséje.
Szerelem: "Anabella hát szeretsz? Neked érezned kell: ki vagyok; engem még a barátaim is - félreismernek. Az hiszik, egy szürke szakmeber vagyok, egy a sok százezer technikus közül. De neked érezned kell, hogy nem vagyok szürke, egy a sok közül. Tudhatod, ember vagyok és egyetlen. ő vontatottan azt felelte: I-i-igen. El van intézve de most sajnos el kell mennem a fordrászhoz. - Ezt válaszolta: a fodrászhoz. Amíg én halálosan szeretem, ő ezalatt képes a búra alatt ülni."
Hiába Leo örök figura. Az esendő kisember, aki csalódik, akit átver és kihasznál az élet. Talán egy kicsit maga Bajor Andor. Egy kicsit én és egy kicsit te is. Hisz ki ne tapasztalta volna, hogy a hőn imádott nőfigura egyszerűen "átnéz" az emberen és mindenféle apróságnak még az ujábban helyezkedő szálkának is nagyobb fontosságot tulajdonít mint az utána epekedő tragikus szerelmesnek.
És Bajor Andor mesél. Életekről, emlékekről, érzésekről, korszakokról. Hol kacagtat, hol gondolkodtat, hol elkeserít. Szabad és játszik a gondolatokkal, elvonatkoztat,  aszociáciál,  árnyal, szárnyal a humor és a kreativitás szárnyain.
Néha szürreális.. van, hogy kiszalad a realitás, a logika mezsgyéjéből és mint egy álom felszáll. 
A valóság pilléreit könnyeden érintve mint egy a Holdon táncoló balett művész szinte súlytalanul, lebegve ugrándozik valami álomszerűben. Kreatívan játszva épít a valóság elemeiből valami kedves illuziót. Létrehozza a valóság, az emlékek, a múlt, a jelen elemeinek és a fantázia (elme) intelligens, jóságos termékeinek vegyes világát.
Bár még csak a novellaválogatás elején tartok, még ismerkedem vele.. de jó őt olvasni. Büszke vagyok, hogy váradnak szülötte. Remek humora volt!